Várkonyi Ádám írása
A Boden-tó hajózási életét nyomon követő publikum körében 2025 utolsó hónapjaiban szomorú hír kezdett terjedni a tó egyik legöregebb személyhajója, az 1937-ben épült m/s KARLSRUHE kivonásáról.
Az üzemeltető BSB hajózási társaság novemberben a svájci Dampferzeitung szaklapnak megerősítette: a hajót a 2026-os hajózási idénytől kezdődően tartalékállományba sorolják át. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a nagy múltú vízi jármű a menetrendi forgalomban már nem vesz részt, programhajóként sem fog szerepelni, és csak állóhajóként marad lehetőség ezután a bérlésére.
Kijelenthető, hogy a hajó jövője ezzel erősen bizonytalanná válik.
A hajó története
Közép-Európa harmadik legnagyobb taván, a Németország, Ausztria és Svájc hármashatárán található Boden-tavon az 1920-as évek végétől kezdődően jelentek meg az első korszerű, nagyméretű motoros személyhajók. A kategórián belül az első fecske az 1928-ban gyártott osztrák lobogójú m/s OESTERREICH személyhajó volt 54 méteres hosszával, akkor 700 fős befogadóképességével.
A következő években mind a svájci, mind a német hajózási társaságok hasonló, vagy még nagyobb méretű motoros személyhajók beszerzését kezdték meg. A német hajók fejlesztésében 1931-ben forradalmi újdonságként jelent meg a nem sokkal korábban kikísérletezett Voith-Schneider Propeller, melyet a Boden-tavon alkalmaztak először utasszállító hajón, és amely hajtásrendszer a későbbiekben általánossá vált a tó német és osztrák nagyhajóin.
Ilyen hajtással épült meg 1937-ben a m/s KARLSRUHE személyhajó is, melyet a deggendorfi hajógyár készített a Deutsche Reichsbahn részére (a XX. század során hosszú ideig az állami vasúttársaságok érdekeltségébe tartozott a Boden-tavi hajózás). A motoros az egyik utolsó, még a háború előtt forgalomba állt Boden-tavi nagy személyhajóként kezdte meg pályafutását, német lobogó alatt.
A hajó fő műszaki jellemzői a következők:
A II. világháborút megelőző években épült korszerű Boden-tavi motoros nagyhajók születésükkor nagy számban váltották ki a korábbi lapátkerekes gőzhajókat, és a későbbiekben hosszú évtizedeken át meghatározták a tavi hajózás arculatát.
A háború utáni évtizedekben további korszerű hajók léptek be a flottába, míg az 1928-1939 között épült járművek kisebb-nagyobb átalakításokkal, de nagyrészt korábbi jellemző jegyeiket megtartva működtek tovább. Kiszorulásuk a tóról a század utolsó évtizedeiben kezdődött meg az utazási szokások és az üzemeltetés körülményeinek változásával, korszerű új hajók megérkezésével összefüggésben.
A legnagyobb Boden-tavi hajózási társaság, a Bodensee-Schiffsbetriebe 2003 elején függetlenedett a Deutsche Bahn-tól. A társaság 2005 végén kivonta a forgalomból, és szétvágásra fémkereskedőknek értékesítette az akkor 70 éves m/s ÜBERLINGEN személyhajót, ezzel a társaság kötelékében mindössze háromra csökkent a háború előtti időszakból származó motoros nagyhajók száma.
2014 nyarán Baden-Württemberg tartomány műemlékvédelmi hivatala és a BSB hajózási társaság szerződést írtak alá arról, hogy a társaság tulajdonában és üzemeltetésében álló m/s BADEN (1935-) és m/s SCHWABEN (1937-) személyhajókat műemléki védelem alá helyezik. A hajózási vállalat ezzel elkötelezte magát a két, az ő szóhasználatuk szerint „oldtimer” személyhajó hosszú távú üzemben tartása mellett. Az azóta eltelt több mint 10 év során a két védetté vált hajó jelentős fejlesztéseken esett át, építésük idejére jellemző karakterüket megtartva, art deco stíluselemeikkel jelenleg, és remélhetőleg a jövőben is a flotta megbecsült tagjaiként szerepelnek.
A m/s KARLSRUHE kortársaival ellentétben 2014-ben nem kapott műemléki védettséget, ami a sorok között olvasni akaró hajóbarátok körében már ekkor aggodalomra adott okot a jövőjét illetően. A BSB társaság sokáig nem kommentálta az ezzel kapcsolatos pletykákat, a hajó pedig egészen a 2025-ös hajózási szezon végéig kiváló műszaki állapotban, napi menetrendi forgalomban vett részt a tavon.
A társaság azonban a COVID-19 pandémia óta nem elégedett a saját utasszámaival, amelyek egészen mostanáig nem álltak vissza a világjárvány előtti szintre. Már 2023-tól menetrendi módosításokkal igyekeztek az utazási igények változását lekövetni: a korábbi hosszú vonaljáratok helyett inkább rövidebb távokon hajózó utasok preferenciáinak próbálnak megfelelni. 2026-tól ennek szellemében újabb menetrendi változások lépnek érvénybe, melyekkel együtt azonban a nagy múltú m/s KARLSRUHE hajóra a napi menetrendi forgalomban már nem lesz szükség.
Jövőkép, konklúzió
A 2026-ban 89 éves hajó jövője erősen bizonytalan: a tartalék státusz a vállalat története során több személyhajónál a flottából való végleges kivonás, majd a szétvágás közvetlen előszobája volt. Ahhoz, hogy a m/s KARLSRUHE esetében ne így legyen, és a hajó visszakerülhessen a társaság aktív hajói közé, belátható időn belül trendfordulóra lenne szükség a Boden-tavi hajós turizmust, azon belül a BSB társaság utasszámait illetően. Kérdéses azonban, hogy a csökkenő keresletre csökkenő kínálattal, és egy közkedvelt „oldtimer” személyhajó napi forgalomból történő kivonásával válaszoló hajózási társaság képes lesz-e ezt a közeljövőben elérni.
A m/s KARLSRUHE személyhajó kivonásának szomorú történetéből több tanulság is levonható.
A Boden-tó a legnagyobb tavi személyhajó-flottát tudhatja magáénak Közép-Európában, és kivételesen változatos hajózási kultúrával rendelkezik, azonban még ebben a közegben is (a hajóbarátok számára szívfájdítóan) igaz az állítás: egy hajó csak akkor üzemeltethető sikeresen, ha megfelelő funkcióval, feladattal rendelkezik, és gazdasági szempontból életképes koncepció áll mögötte.
Egy hajó, különösen egy öreg hajó (legyen az kisebb vagy nagyobb, személy- vagy akár munkahajó) fenntartása komoly erőforrásokat igényel. Sajnos minden egyes idős vízi jármű saját fennmaradása szempontjából kulcskérdés, hogy az adott konkrét hajó tud-e a fenti értelemben „életképes” lenni.
Ezt pedig (és ezáltal az öreg hajók sorsát) sajnos nagymértékben befolyásolják külső körülmények is, így bizony egy Boden-tavi 89 éves, nagyméretű személyhajó forgalomból kivonásához vezethet el az, amennyiben az üzemeltető vállalat trendszerűen csökkenő utasszámokat tapasztal a menetrendi járatain.
Érdemes továbbá leszögezni, hogy az, hogy egy hajó, akár a fent említett okból, mint jelen esetben, elér a pályafutása végére, bizonyos mértékig természetes folyamat. A történelem során soha, semmilyen környezetben nem volt lehetőség minden egyes megszületett hajó „végtelenségig” történő üzemben tartására. A fejlődés természetes dolog, melynek része az is, hogy különböző hajók generációi követik egymást.
Ezzel együtt azonban magukra adó hajózási mikrokultúrákban, mint amilyen a Boden-tó is, kiemelten fontos, hogy a hajózástörténet jellemző korszakainak maradjanak hírmondói, lehetőség szerint eredeti funkciójukban üzemelő korabeli hajók képében.
A Boden-tavi személyhajózás történetének egyik fénykora volt az 1928-1939 közötti bő évtized, mely során korukat megelőző technikai vívmányokkal felszerelt, nagyméretű, gyönyörű motoros személyhajók lepték el a tó vizét mindhárom partmenti ország lobogója alatt.
Szerencsére 2026-ban elmondható, hogy a m/s KARLSRUHE szomorú kivonását követően is mindhárom ország lobogója alatt 2-2 nagyméretű személyhajó üzemel eme aranykorból továbbra is a Boden-tavon. E hajók napjainkban saját üzemeltetőjük flottájának megbecsült tagjai, eltökélt szándék van hosszú távú aktiv fennmaradásuk biztosítására.
Az alábbi táblázat ezen hajók főbb jellemzőit foglalja össze:
Remélhetőleg a helyi hajózási élet részei maradnak ezen gyönyörű vízi járművek még nagyon sokáig, emléket állítva a korábban forgalomból kivont kortársaiknak is.
Felhasznált források
Szöveges források:
http://www.bodenseeschifffahrt.de
Képek forrásai:
https://www.schiffsspotter.de/Fahrgastschiffe_und_Personenfaehren/FGS_Karlsruhe